Így kerülhet oligarchák kezébe az egész régió

A háttérben oligarchák harca húzódik meg az Ukrajnában kirobbant lázongások mögött, így a folyamatok végeredménye nem valamiféle demokratikus megoldás lehet, hanem az, hogy a politikai-üzleti klánok egyik csoportja helyett a másik kerül a hatalomra. Ukrajna nem ez első kelet-európai ország, ahol ez megtörténhet.


Miközben az ellenzék és a kormány azon vitatkozik, hogy egymillió vagy csupán negyvenezer tüntető volt-e a hét végén a kijevi utcákon (valójában a zsúfolásig megtelt Függetlenség tér százezer négyzetméteres területét alapul véve, négyzetméterenként három-négy emberrel számolva 300-400 ezer lehetett a reális szám), a háttérben megkezdődött a hatalom újraosztása - derül ki a bne hírportál elemzéséből.

A tömeg nem csupán azért nőtt ilyen hatalmasra, mert az ország egyik fele elfogadhatatlannak tartja, hogy a több hónapos előkészítést félredobva Kijev nem írta alá a társulási szerződést az Európai Unióval, hanem azért is mert betelt a pohár a hatalmon lévők viselt dolgaival. Ukrajnában Viktor Janukovics államfő 2009-es hatalomra kerülése óta visszatért a Kucsma elnök idejéből - a 2004-et megelőző évekből - ismert, mindent elöntő korrupció.

Menekülés a süllyedő hajóról

Hiába szeretne azonban az utca embere megszabadulni a politikai hatalmat befolyásoló erős emberektől, a jelek arra mutatnak, hogy ez nem fog összejönni. Megkezdődött a helyezkedés. Az ország legbefolyásosabb tévéadója, az Inter, amely hagyományosan ultralojális volt Viktor Janukovics államfőhöz és politikai erejéhez, a Régiók Pártjához, 180 fokos fordulattal a tüntetők mellé állt. A hét végi demonstráció előtt például a rendőrségi brutalitást bizonyító felvételek ismételgetésével hergelte az embereket.

Ezzel egyidejűleg Szerhij Liovocskin az elnök kabinetfőnöke, az Inter társtulajdonosa a tüntetőkkel szembeni rendőrségi erőszakra hivatkozva benyújtotta lemondását, amit az államfő nem fogadott el. A Régiók Pártjának öt parlamenti képviselője, Liovocskin hívei bejelentették, hogy kilépnek a frakcióból. Köztük van Irina Bohoszlovszka, krími képviselőnő, aki korábban feltűnő szolgalelkűséggel támogatta az államfőt és pártját.

Elsietett roham?

Liovocskinnak összesen 20 támogatója van, további 20 politikus a bebörtönzött Julia Timosenko volt miniszterelnök pártjából ült át a Régiók Pártjának frakciójába - a rossz nyelvek szerint azt követően, hogy egy bizonyos pénzösszeg gazdát cserélt -, így e két csoport dezertálása esetén sikerre vezethetett volna az Mikola Azarov kormánya ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány. Végül a kormány megúszta a szavazást, miután a kormányfő a parlament előtt elnézést kért a rendőrség durva fellépése miatt.

A bizalmatlansági indítvány benyújtása azonban csak egy újabb - talán elkapkodott - eseménye volt egy nagyjából egy éve indult ketrecharcnak. Az egyik sarokban Liovocskin üzlettársa, az Inter tévéadó többségi tulajdonosa, Ukrajna második leggazdagabb embere, gáz- és vegyipari oligarcha, Dmitro Firtash és szövetségesei állnak, a másikon a Janukovics-klán, élén Olekszandr Janukoviccsal, az államfő fiával.

Marakodnak a prédán

Az előbbi csoport egyik tagja, Valerij Horoszkovszkij korábbi miniszterelnök-helyettes 2012 decemberében látványos körülmények között távozott a kormányból, mondván: tűrhetetlen a Janukovicsok és barátaik befolyásának erősödése a gazdaságban. Horoszkovszkij akkoriban az Inter formális tulajdonosa volt, így a csatorna a lemondását követő néhány napban ellenzékivé vált. Az erődemonstráció után Firtash átvette az tévéadó irányítását, mire az békét kötött a kormánnyal.

Az "ellenzéki" klánfőnök az utóbbi napok eseményei alatt a háttérben maradt, ám nem kétséges, hogy nem vesztette el éberségét. Az elmúlt évben Janukovics belső emberei kiszorították a Firtash-klánt a Naftogazból, az ország állami gázszolgáltatójából, amelyet az ukrán közéletben hagyományosan a politikai-gazdasági ragadozók hájas zsákmányállatának tartanak. Pletykák szerint a kormány még azt a "hallatlan szemtelenséget" is megengedte magának, hogy azt követelte Firtashtól, hogy fizessen több adót.

Lenyúlják a forradalmat

Mindezek tükrében a kibontakozó ukrán lázadás várhatóan nem a 2004. novemberi narancsos forradalom forgatókönyvét ismétli majd meg, hanem a 2009-es moldovai népfelkelés receptjét veszi át. Az előbbit a meghamisított választási eredmények felülvizsgálata követte, míg az utóbbi idején a választások elcsalása miatt indult tömegdemonstrációk váratlanul, hirtelen a tüntetők erőszakos fellépésébe mentek át.

Az elszabadult elégedetlenséget csak úgy tudták visszaszorítani a palackba, hogy az ellenzék megadta magát az ország egyik kulcsfontosságú oligarchájának, Moldova leggazdagabb emberének, Vlad Plahotniucnak. Az utóbbit az állította a lázadók mellé, hogy az akkori moldovai elnök, Vlagyimir Voronyin és fia, Oleg, egyre erősebben szorongatta a torkát.

Na, és akkor mi van?

Az oligarchák háttérben dúló földharca azonban nem igazán ér el az átlagukrán tudatáig vagy ha igen, akkor tesznek rá. Ők csak azt látják, hogy Moldova nem teljesen átlátható politikai-gazdasági viszonyai ellenére simán aláírta a társulási megállapodást az EU-val a múlt hét végén. Brüsszel még a vízummentes beutazásról szóló megállapodás lehetőségének mézes madzagját is elhúzta az ország lakosainak orra előtt. Így aztán jelenleg Moldova a követendő minta az ukránok szemében.

Forrás: Napi.hu
Megosztás a Google Pluson