Jelenleg nincs olyan offshore központ, amely esetében ne lenne reális esély arra, hogy Magyarországgal kettős adóztatási vagy információcsere egyezményt kössön. Az OECD többoldalú egyezményéhez történő csatlakozásunk újabb dimenziót nyithat az információcserének, ráadásul adott esetben akár visszamenőleges információ átadására is jogalapot jelenthetnek. Mindezek ellenére ez nem jelenti azt, hogy minden kapu bezárult volna.
Manapság napi szinten is felmerül az a kérdés, hogy mennyire jó dolog még offshore-ozni. Öt évvel ezelőtt még jó megoldásnak látszott, ma viszont már mindenfelől támadják. Időközben rengeteg szinten változtak a szabályozások, ráadásul az utóbbi időben relatíve rövid idő alatt, így most már azok, akik korábban aktívan éltek e lehetőséggel, talán joggal érezhetik úgy, hogy ma már semmi sem biztos - derült ki a Jalsovszky Ügyvédi Iroda által szervezett sajtótájékoztatón.
Azzal, hogy Magyarország novemberben csatlakozott az OECD többoldalú adóügyi együttműködési egyezményéhez, azt is jelenti, hogy ennek nyomán egyre több lesz az információszolgáltatást lehetővé tevő megállapodások száma is. Akkor most rettegnie kellene annak, aki külföldön nyitott számlát, vagy esetleg külföldre vitte vagyonának egy részét? Nem feltétlenül.
Ami miatt azonban nem alhatnak nyugodtan a leadózatlan pénzeket külföldre mentők, az az hogy egyre komplexebbé válik az ellenőrzés és egyre szűkül a játéktér. Egyrészt egyre több kettős adóztatási egyezmény van és - nemcsak az OECD egyezmények révén - egyre több platform van, ahol információt lehet cserélni. Másrészt, egyre több ország vesz részt ebben az infocserés rendszerben - komoly változásnak tűnik például, hogy megszűnni látszik az adóparadicsomi biztonság, abban az értelemben, hogy korábban ezektől az országoktól nem lehetett információt kapni. Harmadrészt változik az információcsere módszere is: kérelemre eddig is lehetett adatokat kérni, ám egyre gyakoribb az automatikus információcsere is - mutattak rá az ügyvédi iroda szakemberei, akik mindezeket megspékelve azt is megjegyezték, hogy az egyezményeken kívül az információcserének még azt a módját sem lehet kizárni, amikor egy adott ország adóhivatala valamilyen vesztegetés útján jut hozzá más országok bankjaitól adatokhoz (ahogy ezt nem olyan régen egy adócsalási botrány kapcsán a német adóhivatal is tette).
A 14 titkos ország
A Jalsovszky Ügyvédi iroda szerint 2013 novemberéig Magyarország 75 állammal - valamennyi uniós és OECD tagállammal - kötött kettős adóztatási egyezményt, amelyeknek mindegyike tartalmazza azt a lehetőséget, hogy - a NAV külön kérésére - a magyar adózókat érintő ügyletekről, vagyonokról, illetve bankszámlák, társaságok mögött álló személyekről információt szerezzen be más ország adóhatóságától. Az információkérés a legtöbb egyezmény alapján azonban vonatkozhat az egyezmény hatályba lépését megelőző időszakra is - hívta fel a figyelmet Csővári István, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje. A szakember szerint a visszamenőlegesség alapján az sem jelenthet "biztonságot" a vagyonukat elrejteni kívánóknak, hogy egy adott állammal Magyarország még nem kötött kettős adóztatási egyezményt.
Kettős adóztatási egyezmények alapján automatikus információcsere keretében egy 2012-ben készült OECD tanulmány szerint 14 ország ad Magyarországnak adóügyi információkat - az országok listája azonban nem ismert, miután azt, illetve az adózók és az információk körét nem hozták nyilvánosságra.
Kiről, mit tudhatnak?
Az EU-ban már 1977 óta létezik egy adóügyi együttműködési irányelv, amelynek 2015-től hatályba lépő rendelkezései öt jövedelem-kategória (munkabér, igazgatósági tiszteletdíj, életbiztosítások, nyugdíjak és ingatlanból származó jövedelmek) tekintetében automatikus információszolgáltatást írnak elő a tagállamok részére. Ráadásul, terítéken van az irányelv módosítása, amely 2015-től a tőkejövedelmekre vonatkozóan is kiterjesztené az automatikus információcserét.
Az automatikus információcserét egyébként a kettős adóztatási egyezmények is lehetővé teszik, ám kötelező és általános jelleggel egyelőre még csak az unió 2003-ban született megtakarítási irányelve írja elő, azt is csak a magánszemélyek külföldi bankbetétei tekintetében. Az irányelv alapján az unióban működő bankok a náluk elhelyezett betétekről, betétesenként, évente adatot szolgáltatnak országuk adóhatóságának, amely ezeket az információkat továbbítja a számlatulajdonosok országaiba - mutattak rá az ügyvédi iroda szakemberei.
Ausztria és Luxemburg átmeneti mentességet élveznek az adatszolgáltatási kötelezettség alkalmazása alól: információcsere helyett a kamatokból 35 százalékos adót vonnak le és többségét átutalják a betétesek országainak.
A megtakarítási irányelv további sajátossága, hogy - az EU politikai nyomására - tíz, EU-n kívüli adóparadicsom, illetve offshore pénzügyi központ is csatlakozott hozzá, közöttük Svájc és a négy nyugat-európai mikroállam (Andorra, Liechtenstein, Monaco és San Marino), valamint az Egyesült Királyság és Hollandia tengeren túli függő, illetve társult területei.
A megtakarítási irányelvnek azonban az egyik legjelentősebb korlátja, hogy csak magánszemélyek nevén lévő bankszámlákra vonatkozik, így az anonimitás is könnyen megőrizhető, ha a bankszámlát egy cég neve alatt nyitják meg - mutatott rá Csővári. A szakember azt is megjegyezte, hogy az irányelv hatálya alól azzal is ki lehet bújni, ha úgynevezett kamatmentes bankbetétet nyitunk, vagyis olyan bankbetétet, amely esetében a betéten képződő jövedelem nem minősül kamatjövedelemnek.
A paradicsomi nyugalom sem a régi
Az sem jelent most már túl nagy biztonságot, ha nincs kettős adóztatási egyezmény, ugyanis egy ahhoz hasonló, úgynevezett adóügyi információcsere egyezmény szintén lehetővé teszi az információcserét - mondta Csővári. Ezeket általában normál adóterhek mellett adóztató államok kötnek adóparadicsomokkal. Abban sem lehet már bízni, hogy adóparadicsomok úgysem kötnek ilyen egyezményeket, ugyanis vonakodásuk esetén könnyen az OECD feketelistáján találhatják magukat, ami pedig általában egyéb és súlyos szankciókat vonhat maga után. Csővári ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az információcsere egyezmények csak a kérelemre történő információcserét teszik lehetővé és általában csak az egyezmény megkötésétől kezdődő időszakra vonatkozóan.
Az ügyvédi iroda vezetője ugyanakkor elmondta: bár jelenleg még a kérelemre történő adatszolgáltatás a domináns, a világ egyértelműen az automatikus információcsere felé halad. Ennek érdekében az OECD és az EU hatalmas nyomást gyakorol a tagországokra és a nagy offshore központokra.
Csővári megjegyezte, hogy az OECD "együtt nem működő adóparadicsomokról" vezetett feketelistája 2009 májusában - egyelőre - kiüresedett, miután utolsókként Liechtenstein, Andorra és Monaco is kötelezettséget vállalt a hatékony információcsere biztosítására. Ez azt is jelenti az ügyvédi iroda szakemberei szerint, hogy jelenleg nincs olyan offshore központ, amely esetében ne lenne reális esély arra, hogy Magyarország kettős adóztatási vagy információcsere egyezményt kössön. Magyarország OECD többoldalú egyezményéhez történő friss csatlakozása egyúttal újabb dimenziót is nyithat az információcsere terén, sőt, adott esetben akár visszamenőleges információ átadására is jogalapot jelenthetnek - tette hozzá Csővári.
Svájc titkolózik is, meg nem is
Az adócsalás elleni küzdelem egyezményes fellegvárának a svájci Rubik-egyezményeket nevezték a szakemberek. Ezeknek a sepciális egyezményekne megkötését ugyanis Svájc maga ajánlotta fel bármely ország részére, ezzel lényegében "elmenekülve" az országot az elmúlt években ért nemzetközi nyomás elől. Ilyen egyezményt egyelőre csak az Egyesült Királysággal és Ausztriával kötött az alpesi ország, a felajánlás azonban a magyar kormányzatnál is lelkes fogadtatásra talált.
A Rubik-egyezmények az azt megkötő ország azon állampolgárai számára, akik akár cégük útján, akár közvetlenül, Svájcban rendelkeznek bankszámlával, három lehetőséget ajánl fel:
Az ügyfél elviheti egy másik ország bankjába a pénzét. A svájci adóhatóság azonban a vele szerződő állam irányában adatot fog szolgáltatni arról a 10 államról, amelynek bankjaiba a legtöbb svájci pénz került átutalásra. A szerződő állam kormányai és adóhatóságai tehát tudni fogják, hogy melyik országba utazzanak további információk megszerzése érdekében.
A külföldi adózó megtartja bankszámláját és anonimitását is. Ebben az esetben a számláján elhelyezett teljes pénzösszegből - tehát tőkéből és kamatként jóváírt összegekből egyaránt - levonnak 30-35 százalék közötti egyszeri adót, aminek a nagy részét Svájc átutalja a másik állam részére a múltért vállalt egyfajta kompenzációként.
Amennyiben a számlatulajdonos nem hajlandó sem a pénzét máshová utalni, sem az egyszeri adót megfizetni, a svájci adóhatóság automatikus információcsere keretében szolgáltat adatokat a személy adóhatóságának részére annak bankszámlájáról.
Mit lehet tenni?
Teljes biztonsággal tehát, ma már nem tudja senki sem elrejteni vagyonát az adóhatóság szeme elől - állítják a Jalsovszky ügyvédi iroda szakemebrei. Ennek ellenére nem lehet azt állítani, hogy az offshore bankszámláknak befellegzett - teszik hozzá. Miben bízhatnak a pénzüket, vagyonukat rejtegetők? Részben abban, hogy az adóhatóságok - szükséges erőforrás és kapacitás hiányában - kevés ügyet tudnak csak felderíteni a kérelemre történő információcsere útján. Bízhatnak abban, hogy számos pénzügyi központ adóhatósága tudatosan lassítja és minden egyéb lehetséges eszközzel obstruálja az egyezményekben vállalt adatszolgáltatási kötelezettségét. Bízhatnak az új "csodafegyver" kidolgozatlanságában is - nevezetesenn abban, hogy az automatikus információcsere jövőbeli "általános sztenderdként" való célul tűzése ugyan hangzatos, de nagyon bizonytalan még egyelőre, hogy mikorra válik kiterjedten és általánosan alkalmazottá a világban.
Mindezek mellett még az is a titkolózók malmára hajthatja a vizet, hogy a világon nagyon jelentős érdekek és érdekcsoportok a titkosság fennmaradásában érdekeltek. Az ügyvédi iroda szakemberei úgy vélik, hogy egyes "offshore paradicsomokban" olyan hatalmas vagyonok halmozódtak fel, amelyek megléte a gyakorlatban a teljes transzparenciát sokkal közelebb viszi az illúzió világához, mint valósághoz.
Továbbá a szakemberek szerint sokan még abban is bíznak, hogy a távoli, egzotikus adóparadicsomok még jó ideig obstruálni tudják a valós információcsere megvalósítását. vannak olyanok is, akok Szingapúrra és Hongkongra esküsznek, mint az EU-tól távol eső, de gazdaságilag stabil és jó érdekérvényesítő képességekkel rendelkező védőbástyákra.
Akik viszont az utóbbi évek tapasztalatai alapján attól tartanak, hogy események manapság nagyon hirtelen felgyorsulnak, vagy váratlan fordulatot vesznek, ahogy ez Svájc esetében is történt, reménykedhetnek egy újabb adóamnesztiában is. Az elmúlt években Magyarországon is volt rá példa, sőt, egy újabb, a stabilitási megtakarítási számla is csőben van, ám ez a megoldás erőteljes össztűz alá került, miután a pénzmosás elleni szabályokat igen komolyan sértené, és egy elég szélesre tárt kaput nyitna meg az adózatlan jövedelmek tisztára mosása előtt. A Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakemberei szerint nem véletlen, hogy a részletszabályozások még nem születtek meg, és a megjelenése még várat magára.
