Az elemzők, de még a kormány prognózisai sem találták el a 2013-as fő hazai makrogazdasági adatok többségét. A kormányzat mellélövés azért is furcsa, mert az infláció és az alapkamat alakulásában a gazdaságpolitika játszotta a főszerepet. A pénzromlási ütem felültervezésével a nyugdíjasok jól jártak.
Felemásan teljesültek az elemzői kar 2012 végén megfogalmazott, 2013-ra vonatkozó magyarországi prognózisai. A Reuters 2012 decemberi felmérésében szereplő várakozások átlaga a külkermérleg és az ipari termelés alakulását viszonylag jól előre jelezte, és bejött az a prognózis is, hogy az Orbán-kormány mindenképpen tartja majd a GDP 3 százaléka alatti hiánycélt (nehogy Magyarország visszakerüljön az uniós túlzottdeficit-eljárás alá, miután 2013 júniusában sikerült onnan kkerülnie). A GDP alakulásával kapcsolatban pesszimistának bizonyultak a piaci szakértők, ami talán azzal magyarázható, hogy ekkora távra előre tekintve lehetetlen megmondani, miként alakul a mezőgazdaság teljesítménye - tavaly a 2012-es rossz termést követő látványos javulás volt a bruttó hazai termék növekedésének egyik motorja.
Mindenkit meglepett az infláció és az alapkamat...
Ami viszont a kormányzati gazdaságpolitikától erőteljesen függővé tett két mutató - az infláció és a jegybanki alapkamat - alakulását illeti, a történések alaposan rácáfoltak a várakozásokra. Tavalyelőtt decemberben (amikor még messze nem volt biztos, hogy Matolcsy György váltja majd Simor Andrást az MNB elnöki posztján és "viszi be" a jegybankba a kormányzati gazdaságpolitikát) a legmerészebb elemző sem várt 2013 végére 4,5 százaléknál kisebb alaprátát - a prognózisok átlaga 5 százalék volt. Ehhez képest az év során egészen 3 százalékig vitte le a kamatot a jegybank, és nem kizárt, hogy az idén - esetleg szerényebb lépésekkel, de - folyatódik az enyhítési ciklus.
Szintúgy nem látszott 2012 végén az sem, hogy ekkora méreteket ölt a rezsiharc, illetve az, hogy a kedvezőbb termésadatok féken tartják majd az élelmiszerárakat, ezzel az éves átlagos inflációt 4,3, a decemberi év/év ütemet 4,1 százalékra lőtték be. Ehhez képest a 2013 decemberi Reuters pollban rendre 1,7 (a 2013-as éves ütemre), illetve 0,5 százalékos érték (a a dec./dec-re) szerepel, mint a prognózisok mediánja.
...még a kormányt is?
Az, hogy az elemzők nem látták ennyire előre, hogy mire készül a kormány, nem túl meglepő, az már annál inkább, hogy a kabinet prognózisai sem lettek az "igaziak". A 2013-as költségvetés 2012-es tervezésekor gyakorlatilag az utolsó pillanatban vették vissza másfél százalékról 0,9-re a GDP-növekedési prognózist - tavaly decemberben már az elemzői jóslatok átlaga is itt állt. Igaz, 2011 tavaszán a kormány konzervatív szcenáriója még 3,2, a dinamikus pedig 4,8 százalékot vetített előre 2013-re vonatkozóan, amit egy évre rá, a Széll Kálmán Terv (SZKT) 2.0-ban 1,6 százalékra mérsékeltek.
A jelek szerint a rezsiharc ötlete és főként az árcsökkentések körének szélesítése menet közben, a 2014-es választásokra való felkészülés jegyében születhetett. A kabinet ugyanis a megvalósultnál sokkal nagyobb inflációval számolt, sőt, e prognózisait idővel feljebb és feljebb srófolta. Amíg 2011 áprilisában 3,0-3,1 százalékkal számolt 2013 egészére, az SZKT 2.0-ban 4,2 százalék szerepelt, majd a 2013-as büdzsét 5,2 százalékkal tervezték. (Emlékeztetőül: a piac átlagosan 4,3 százalékot várt 2012 végén.)
Nyerő oldalon a nyugdíjas szavazók
Az utóbbi - azaz a fogyasztói infláció tudatos felültervezése - szintén értelmezhető kampányfogásnak, hiszen a jogszabályoknak megfelelően ezt a tervszámot vették alapul a 2013-as nyugdíjemelésnél is, vagyis az ellátásokat ennyivel srófolták feljebb, hogy megőrizzék reálértéküket. Azzal, hogy a pénzromlás messze a tervezett alatt alakult, végül sokat nőtt a nyugdíjak reálértéke - 1,7 százalékos éves átlagos inflációval számolva több mint 3,4 százalékkal. (Megjegyzendő, hogy amennyiben a kormány "alullövi" az inflációt, vagyis a nyugdíjemelés ütemét felülmúlja a pénzromlás üteme, a szabályok alapján novemberben korrigálni kell a járandóságokat, míg ellenkező esetben a nyugdíjasoknak semmilyen módon nem kell "visszaadniuk" a reálnövekményt.)
Az idén a nyugdíjak reálértékek szerényebb ütemű növekedése ráadásul akár folytatódhat is. Január 1-jétől ugyanis a kormány által idénre várt 2,4 százalékos infláció mértékével emelték az öregségi ellátásokat, miközben az elemzői kar átlagosan kétszázalékos vagy azt el nem érő pénzromlási ütemmel számol.
Felemásan teljesültek az elemzői kar 2012 végén megfogalmazott, 2013-ra vonatkozó magyarországi prognózisai. A Reuters 2012 decemberi felmérésében szereplő várakozások átlaga a külkermérleg és az ipari termelés alakulását viszonylag jól előre jelezte, és bejött az a prognózis is, hogy az Orbán-kormány mindenképpen tartja majd a GDP 3 százaléka alatti hiánycélt (nehogy Magyarország visszakerüljön az uniós túlzottdeficit-eljárás alá, miután 2013 júniusában sikerült onnan kkerülnie). A GDP alakulásával kapcsolatban pesszimistának bizonyultak a piaci szakértők, ami talán azzal magyarázható, hogy ekkora távra előre tekintve lehetetlen megmondani, miként alakul a mezőgazdaság teljesítménye - tavaly a 2012-es rossz termést követő látványos javulás volt a bruttó hazai termék növekedésének egyik motorja.
Mindenkit meglepett az infláció és az alapkamat...
Ami viszont a kormányzati gazdaságpolitikától erőteljesen függővé tett két mutató - az infláció és a jegybanki alapkamat - alakulását illeti, a történések alaposan rácáfoltak a várakozásokra. Tavalyelőtt decemberben (amikor még messze nem volt biztos, hogy Matolcsy György váltja majd Simor Andrást az MNB elnöki posztján és "viszi be" a jegybankba a kormányzati gazdaságpolitikát) a legmerészebb elemző sem várt 2013 végére 4,5 százaléknál kisebb alaprátát - a prognózisok átlaga 5 százalék volt. Ehhez képest az év során egészen 3 százalékig vitte le a kamatot a jegybank, és nem kizárt, hogy az idén - esetleg szerényebb lépésekkel, de - folyatódik az enyhítési ciklus.
Szintúgy nem látszott 2012 végén az sem, hogy ekkora méreteket ölt a rezsiharc, illetve az, hogy a kedvezőbb termésadatok féken tartják majd az élelmiszerárakat, ezzel az éves átlagos inflációt 4,3, a decemberi év/év ütemet 4,1 százalékra lőtték be. Ehhez képest a 2013 decemberi Reuters pollban rendre 1,7 (a 2013-as éves ütemre), illetve 0,5 százalékos érték (a a dec./dec-re) szerepel, mint a prognózisok mediánja.
...még a kormányt is?
Az, hogy az elemzők nem látták ennyire előre, hogy mire készül a kormány, nem túl meglepő, az már annál inkább, hogy a kabinet prognózisai sem lettek az "igaziak". A 2013-as költségvetés 2012-es tervezésekor gyakorlatilag az utolsó pillanatban vették vissza másfél százalékról 0,9-re a GDP-növekedési prognózist - tavaly decemberben már az elemzői jóslatok átlaga is itt állt. Igaz, 2011 tavaszán a kormány konzervatív szcenáriója még 3,2, a dinamikus pedig 4,8 százalékot vetített előre 2013-re vonatkozóan, amit egy évre rá, a Széll Kálmán Terv (SZKT) 2.0-ban 1,6 százalékra mérsékeltek.
A jelek szerint a rezsiharc ötlete és főként az árcsökkentések körének szélesítése menet közben, a 2014-es választásokra való felkészülés jegyében születhetett. A kabinet ugyanis a megvalósultnál sokkal nagyobb inflációval számolt, sőt, e prognózisait idővel feljebb és feljebb srófolta. Amíg 2011 áprilisában 3,0-3,1 százalékkal számolt 2013 egészére, az SZKT 2.0-ban 4,2 százalék szerepelt, majd a 2013-as büdzsét 5,2 százalékkal tervezték. (Emlékeztetőül: a piac átlagosan 4,3 százalékot várt 2012 végén.)
Nyerő oldalon a nyugdíjas szavazók
Az utóbbi - azaz a fogyasztói infláció tudatos felültervezése - szintén értelmezhető kampányfogásnak, hiszen a jogszabályoknak megfelelően ezt a tervszámot vették alapul a 2013-as nyugdíjemelésnél is, vagyis az ellátásokat ennyivel srófolták feljebb, hogy megőrizzék reálértéküket. Azzal, hogy a pénzromlás messze a tervezett alatt alakult, végül sokat nőtt a nyugdíjak reálértéke - 1,7 százalékos éves átlagos inflációval számolva több mint 3,4 százalékkal. (Megjegyzendő, hogy amennyiben a kormány "alullövi" az inflációt, vagyis a nyugdíjemelés ütemét felülmúlja a pénzromlás üteme, a szabályok alapján novemberben korrigálni kell a járandóságokat, míg ellenkező esetben a nyugdíjasoknak semmilyen módon nem kell "visszaadniuk" a reálnövekményt.)
Az idén a nyugdíjak reálértékek szerényebb ütemű növekedése ráadásul akár folytatódhat is. Január 1-jétől ugyanis a kormány által idénre várt 2,4 százalékos infláció mértékével emelték az öregségi ellátásokat, miközben az elemzői kar átlagosan kétszázalékos vagy azt el nem érő pénzromlási ütemmel számol.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése