Sokkal mélyebbre eshet az olaj ára, mint amilyen minimumot a sajtóhírek alapján eddig feltelezhettünk - derül ki egy friss elemzésből. A multik mindenre fel vannak készülve és nem igazán lehet kiszekírozni a piacról az észak-amerikai olajpala-kitermelőket.
Az ExxonMobil, a világ legnagyobb tőzsdén jegyzett olajvállalata nem kerülne bajba akkor sem, ha a nyersolaj világpiaci ára hordónként 40 dollárra esne. A multi egyrészt a mélytengeri olajkitermeléstől a folyékonygáz-előállításig (lng) sok mindennel foglalkozik (és az lng piaca például igencsak ígéretes), másrészt több évtizedre tervezett beruházásaiban 40 és 120 dollár között ingadozó olajárral számol - mondta egy kerekasztal-beszélgetésen Rex Tillerson, a vállalat vezérigazgatója.
A viszonylag tartósan alacsony árakat kínáló piac az összes céget arra kényszerít, hogy átgondolja tevékenysége alapjait - tette hozzá a cégvezető a CNBC cikke szerint. Nem számít, hogy egy kis olajpala-kitermelő vállalatról vagy egy állami, vagy magánkézben lévő órásról van szó, mindenkinek vissza kell lépnie az üzleti modellje alapjaihoz, át kell tekintenie befektetési politikáját, üzletágait, jövedelemforrásait. Tillerson szerint az olajpala-kitermelésben érdekelt kis cégek egyik részét jól, a másikat rosszul vezetik - az árcsökkenés eszerint fog szelektálni köztük. (Korábban a Napi.hu-nak Gabler Gergely, az Erste Bank Zrt. vezető elemzője azt mondta, hogy 10 dollár olajár-mérséklődés 4 százalék mínuszt eredményez a hazai üzemanyagárakban. Eszerint, mivel jelenleg 68 dolláron van az olajár, a 40 dolláros ár a hazai piacon 10 százalékos csökkenést eredményezne, ami mérsékelheti az egyébként is alacsony inflációs kilátásokat is.)
Sucker's bet
A világ legnagyobb olajtermelője, Szaúd-Arábia vezetői minden bizonnyal finoman fogalmazva balek fogadást (sucker's bet) kötöttek, amikor úgy döntöttek, hogy nem járulnak hozzá az OPEC olajkitermelésének csökkentéséhez. Ezzel lehetővé tették a fekete arany árának további zuhanását, amivel - legalábbis a média szalagcímei szerint - az lehetett a céljuk, hogy kiszorítsák az amerikai olajpala-kitermelőket a piacról.
Az utóbbiak okozzák ugyanis azt a túlkínálatot, amely leszorítja az árakat, ám az általános hiedelem szerint olyan drágán termelnek, hogy 60-65 dollár/hordós árnál veszteségessé válnának, és csődbe mennek. A MarketWatch elemzése szerint azonban ez tévedés. Sokkal alacsonyabb árat is elviselnek.
Eközben annyiban jobb helyzetben vannak, mint az OPEC tagállamai, hogy míg azoknak az olajbevételekből kell finanszírozniuk jóléti kiadásaikat, a magántulajdonban lévő kis észak-amerikai vállalatoknak nem kell ilyen költségekkel számolniuk. Mindez azt jelenti, hogy ha az OPEC az olajár további csökkentésére tesz, akkor nagyon kis nyereség reményében óriási kockázatot vállal. Ez definíciószerűen sucker's bet.
Három az igazság
Három nagy lyuk tátong a szaúdiak stratégiáján. Az egyik, hogy az észak-amerikai olajpala-kitermelés már ma sem olyan drága, mint az általában feltételezik. A másik, hogy a technológia fejlődésének következtében számos olyan újítás van megvalósulóban, amely még olcsóbbá teszi ezt. A harmadik, hogy az olcsó olaj hamarabb üt vissza az OPEC-országokra, mint az amerikai olajpalacégekre.
A világ le van maradva. Sokak gondolkodása leragadt 2012-ben, amikor az észak-amerikai olajpala betört a köztudatba. Akkor alakult ki az a közfelfogás, hogy legalább 70-75 dollár/hordós árra van szükség ahhoz, hogy a kitermelés nullszaldós legyen. Még nemrégiben is bátor becslésnek tűnt, ha valaki azt mondta, hogy a cégek akár 60 dolláros árat is el tudnak viselni.
Legfrissebb adatok szerint azonban Észak-Dakotában, abban az amerikai államban, amelyben a legjelentősebb olajpala-kitermelés folyik, átlagosan 42 dollár/hordó az az értékesítési ár, amely a termelési költségen felül tíz százaléknyi hozamot is tartalmaz a kutak tulajdonosainak. McKenzie megyében, ahol az állam 188 kútjából 72 található, hordónként 30 dollár ez a haszonnal megfejelt költség, további 27 kútnál pedig 29 dollár.
No problem
Ezért nem vették vissza jelentősen a vállalatok a tőkebefektetéseiket. Anélkül tudják növelni kitermelésüket, és ezzel a befektetéseikre eső bevételt és hasznot, hogy újabb nagyobb fejlesztéseket kellene végrehajtaniuk. Emellett az olajpala-kutak sajátossága, hogy kezdetben hoznak nagy hozamot, így a régebbieket könnyű szívvel le lehet zárni. Végül sok cég határidős üzletekkel is biztosította magát az áresés ellen.
És a hatékonyság növelése borítékolható. A Lux Research tanácsadó cég elemzése szerint az energiaipari start up vállalkozások hétmilliárd dollárt gyűjtöttek be az elmúlt évtizedben. Ez lehetővé teszi, hogy kicsi vállalkozások kihasználjanak minden újítást a geológiai körülmények egyre pontosabb feltérképezésétől a rétegrepesztés technológiájának egyre kifinomultabbá válásáig. Ezek segítségével egyre olcsóbb termelési megoldásokkal állnak elő. Ezt követően tulajdonosaik cakli-pakli, az újításokkal együtt eladják vállalkozásukat az egyik olajtermelő cégnek.
Hiába olcsó
Éles kontrasztban van az előbbi adatokkal, hogy Szaúd-Arábiában a hagyományos technológiával két dollárba kerül egy hordó nyersolaj felszínre hozatala. A gond az, hogy az arab állam - hasonlóan más OPEC-tagokhoz - a 100 dollár/hordó körüli világpiaci olajárnak megfelelő bevételekhez igazította jóléti rendszerét.
A szaúd-arábiai elit például 130 milliárd dollárt költött arra, hogy megelőzze az arab tavasz begyűrűzését az országba - derül ki a Persian Gulf Fund becsléséből. Javították az oktatás, az egészségügyi ellátás és az infrastruktúra színvonalát, 15 százalékkal növelték a közalkalmazottak bérét, emelték a munkanélküli-segélyt, a minimálbért és félmillió új lakást építtettek a 28 milliós országban.
Rozsdásodás
Ennek tükrében adódik a kérdés: kinek lesz könnyebb dolga az új olajpiaci helyzetben? Az amerikai olajvállalatoknak, amelyek az alacsony árak miatt esetleg termelésük némi mérséklésére kényszerülhetnek, vagy az OPEC tagállamait irányító vezetőknek, akiknek el kell magyarázniuk országaik lakosságának, hogy a padlón lévő ár miatt elapadtak a kormány bevételei, ezért a korábbinál jóval kevesebb juttatásra számíthatnak.
A MarketWatch cikke szerint az OPEC úgy néz ki, mint egy 1990-es évek végi vállalat. Egy olyan cégnek látszik, amely beleragadt az innovációs dilemmába. Valaha az újítások éllovasa volt, ám ma már versenytársai diktálják a fejlődés tempóját, ezért módosítania kellene üzleti modelljét és technológiáját. Le kellene mondani korábban nyerő viselkedéséről, de nem tud.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése